2010. augusztus 8., vasárnap
Verset írtam!
Stomatológia
Széles mosollyal lépek be fotocellás ajtaján
Szentkirályi, a szívem nagyot dobban
ifjú dokik hangja hallatán
Égő ínyem lángra lobban
Érzem a gyógyulást hamarosan vége,
Minden a megszokott
Vetődöm is a fogorvosi székbe
Keserédes hyperol undorító oldat
Ám „sajnos rossz hírem van”
Hangzik a tő mondat
Bágyadtan fonnyadok picikére össze
Pedig jól indult a nap
Miért kell menni tönkre?
Vertikális törés, ez itt ami kóros
Gyakornokok hada gyűl.
Így legyél fogorvos!
Leküld az elsőre, emeletnyi remegés
Nem vígasztal, csak csitít
Nekies, csak Vés és VÉS!
Fejem a támlába ritmikusan verődik
Kalapácsnak dallamára
Menny kapuja tágra nyit
Nyugtathatna pár jó szóval,
nekilát hogy megkínoz
gonosz asszony az éles fogóval
van még eszköz, vajh mit hoz??
Nagy reccsenés vér tenger
A műtőfelületet könny lepi el.
Gézből bucit töm a szájba
készen is vagyunk!!
Elégülten konstatálja
Mit mondhatnék…Köszönöm??
Sokk trauma
Volt nagy öröm
Nagy az űr, csak alvadt ömleny
emlékképed őrzi a röntgen
Nem kell már csak lelki béke
Bal fent hatos emlékére!
2010. július 4., vasárnap
2010. június 13., vasárnap
2010. június 10., csütörtök
lerí az utálat az arcomról, pedig én nem , csak kiborultam. Nem találom a helyem, csak ülök a konyhában, fintorral fogadom egy velemkorú munkatársuk köszönését...valahogy túllépek
Aztán másnak érkeznek a falusi emberek. Mi vagyunk az árvízvédelem egyik gócpontja. Kezdődik a kissé művi szerveszkedés. Apám hirtelen fontos emberré vált, és dolgozni is látom őt. Falusi emberek várják a feladatot, de feladat nincs. A víz nagy a helyzet szar, de ezentúl semmi. Fontos résztvevő megfigyelést végeznek a nap 24 órájában. Nálunk mindenki megfordul, utána továbbáll.A tétlenség tapintható, de egyben izgalmas. Itt még nem kell zsákolni, s a szívlapát is felesleges, de a nép egyre csak gyűlik, a katasztrófaturizmus megindul. Lexusok, és Cabriók parkolnak előttünk, a falu szinte minden lakója elhalad napi egyszer itt, s főprogramként iktatja be a csapatos víznézést.. Itt már enyhülök nevetnem kell. Megérkeznek a kulcsszerepők, osztják az észt. Önszerveződő csoportok alakulnak, mára már látom a váltások állandó tagjait.
Nappal a 40-50es nosztalgia klub, éjszaka az ügyeletes drogbárók kémlelik a Dunát az önkormányzat támogatásával.. Márha kémlelnék. kezd szociálisan is izgatni ez a csoportmunka. Napról napra lazulnak a keretek, a víz pedig egyre nő. Persze mindenki tudja hogy semmi nem lesz, ezért támogatom a hanyag hozzáállást.
Aztán másnak érkeznek a falusi emberek. Mi vagyunk az árvízvédelem egyik gócpontja. Kezdődik a kissé művi szerveszkedés. Apám hirtelen fontos emberré vált, és dolgozni is látom őt. Falusi emberek várják a feladatot, de feladat nincs. A víz nagy a helyzet szar, de ezentúl semmi. Fontos résztvevő megfigyelést végeznek a nap 24 órájában. Nálunk mindenki megfordul, utána továbbáll.A tétlenség tapintható, de egyben izgalmas. Itt még nem kell zsákolni, s a szívlapát is felesleges, de a nép egyre csak gyűlik, a katasztrófaturizmus megindul. Lexusok, és Cabriók parkolnak előttünk, a falu szinte minden lakója elhalad napi egyszer itt, s főprogramként iktatja be a csapatos víznézést.. Itt már enyhülök nevetnem kell. Megérkeznek a kulcsszerepők, osztják az észt. Önszerveződő csoportok alakulnak, mára már látom a váltások állandó tagjait.
Nappal a 40-50es nosztalgia klub, éjszaka az ügyeletes drogbárók kémlelik a Dunát az önkormányzat támogatásával.. Márha kémlelnék. kezd szociálisan is izgatni ez a csoportmunka. Napról napra lazulnak a keretek, a víz pedig egyre nő. Persze mindenki tudja hogy semmi nem lesz, ezért támogatom a hanyag hozzáállást.
2010. június 8., kedd
Árvíz memoár
részletekben.. ( a kedvedért)
ez a nap is a depresszió unott, és kényszerű fáradtságával indult. Órákkal később indultam neki a proletár kis falunk legnagyobb centrális bevásárlóközpontjába vezető útnak hogy kicsit másabb, de ugyanolyan kényszeres viselkedési formával enyhítsek a mai nap létezésének terhén, s céltalan vásároljak, ezt-azt, mindent semmit, ha kell ha nem.
Ekkor ért a telefonhívás, melyben felmenőm figyelmeztet, arra hogy szobámnak mind a 6 négyzetmétere idegen fennhatóság alá kerül enapon. NA ne.. Persze az elején még tagad az ember, igyekszik kizárni tudatából a nem kívánt esemény bekövetkeztét.. De nem blöffölt, csak egy napot tévedett..
Egyfolytában pörgetem a 4 évvel ezelőtti képeket. Nincs mit tenni ha az ember lánya a Tanúban látott "gátőri" de ha szégyelled akár árvízvédelmi szakember létformába születik, és örülj hogy van ingyen fedél a fejed felett szolgálati lakásban élhet, s az irodahelyiség autonóm használatát élvezheti, kiharcolt kegyesség árán. Szóval árvíz van, és én a sziget izolált lakója vagyok.
Holnap érkezik F. 4 éve is ő volt, de még szoknom kell hogy az életemre törnek. Nehezen viselek bármi nemű, jellegű, mértékű, változást, és bizonytalanságot. Nehezen viselem ha személyes teremet ilyen durván megerőszakolják. Apám egyből felajánlja a szobáját, de ez cseppet sem vígasztal. Egy konszolidáltabb hajléktalanszálló ez a tér, ahova a hétköznapokba sem lépek be. Nem ítélkezem, mert értem a lélektanát, én is hajlok efelé, de sajnálattal állapítom meg, hogy egyre lejjebb, és lejjebb csúszik a trsdalmi ranglétrán. Neki megteszi a garázsban berendezett élettér, bár ez most nekem kedvez.. Nincs mit tennem, könnyek között állok neki a takarítsáank, de a végeredményt látva, nem sokat változott a helyzet.
Megérkezett F. és csapata.....
ez a nap is a depresszió unott, és kényszerű fáradtságával indult. Órákkal később indultam neki a proletár kis falunk legnagyobb centrális bevásárlóközpontjába vezető útnak hogy kicsit másabb, de ugyanolyan kényszeres viselkedési formával enyhítsek a mai nap létezésének terhén, s céltalan vásároljak, ezt-azt, mindent semmit, ha kell ha nem.
Ekkor ért a telefonhívás, melyben felmenőm figyelmeztet, arra hogy szobámnak mind a 6 négyzetmétere idegen fennhatóság alá kerül enapon. NA ne.. Persze az elején még tagad az ember, igyekszik kizárni tudatából a nem kívánt esemény bekövetkeztét.. De nem blöffölt, csak egy napot tévedett..
Egyfolytában pörgetem a 4 évvel ezelőtti képeket. Nincs mit tenni ha az ember lánya a Tanúban látott "gátőri" de ha szégyelled akár árvízvédelmi szakember létformába születik, és örülj hogy van ingyen fedél a fejed felett szolgálati lakásban élhet, s az irodahelyiség autonóm használatát élvezheti, kiharcolt kegyesség árán. Szóval árvíz van, és én a sziget izolált lakója vagyok.
Holnap érkezik F. 4 éve is ő volt, de még szoknom kell hogy az életemre törnek. Nehezen viselek bármi nemű, jellegű, mértékű, változást, és bizonytalanságot. Nehezen viselem ha személyes teremet ilyen durván megerőszakolják. Apám egyből felajánlja a szobáját, de ez cseppet sem vígasztal. Egy konszolidáltabb hajléktalanszálló ez a tér, ahova a hétköznapokba sem lépek be. Nem ítélkezem, mert értem a lélektanát, én is hajlok efelé, de sajnálattal állapítom meg, hogy egyre lejjebb, és lejjebb csúszik a trsdalmi ranglétrán. Neki megteszi a garázsban berendezett élettér, bár ez most nekem kedvez.. Nincs mit tennem, könnyek között állok neki a takarítsáank, de a végeredményt látva, nem sokat változott a helyzet.
Megérkezett F. és csapata.....
2010. május 17., hétfő
Jelenem
nyomasztanak a beadandók, nem tudom magam úgy beleadni, kopipészt, ráadásul ez egy honlapra is fel fog kerülni..kész. de már ez sem érdekel.
Zavar hogy odakint tél van. Zavar az idő.
Zavar, hogy apámmal már annyira nincs kapcsolatom, hogy ma ennyit mondott, 8napra elmegyek, majd jövök, és a válaszom annyiban kimerül jó.. nem megy több, de akkor is szar. Igaz várták meg sietni kellett valami árvíz sújtott helyre, nem mintha amúgy többet beszélnénk.
Zavar hogy új tüneteim vannak, és a nyomorult érzések most még mélyebbre löktek.
Zavar hogy kurvajó a konzulensem, óriási dolgot lehetne kihozni a dologból, de leblokkolok.
Zavar hogy azt mondja elbizonytalanítom, mert mégis úgy látja hogy van tehetségem és tudásom, de nem tud átlátni a gátjaimon.
Zavar hogy azt mondta, hogy a bocshogyélek stílusommal nehéz lesz bármire is jutni.
Zavar hogy nem tudom eldönteni mit akarok, az ordibálós pszichiáter nem ordibál, igaz hánytam a gyógyszerétől, szerinte nem attól, hanem magamtól, és attól hogy nem akarok meggyógyulni. Kaptam jókis Prozacot. A pszichofarmakológia úttöröjét, a csodaszert, ami egész amerikát megváltoztatta, kicséréli a személyiséget, 200ftos droghatás... Nem szedem. nem merem.. így vissza se mehetek az ordibálóshoz, de persze megmondani se merem, hogy ez nem oké..
Nem Zavar hogy ezen felbuzdulva, depresszió irodalom egyik remekművét olvasom, a Prozac országot. Mintha én írtam volna, azzal a kivétellel, hogy nem nyiszálom magam.. várom a végét, vajh csodát tesz-e vele a Prozi.
legalább a nap sütne. de tényleg
Zavar hogy odakint tél van. Zavar az idő.
Zavar, hogy apámmal már annyira nincs kapcsolatom, hogy ma ennyit mondott, 8napra elmegyek, majd jövök, és a válaszom annyiban kimerül jó.. nem megy több, de akkor is szar. Igaz várták meg sietni kellett valami árvíz sújtott helyre, nem mintha amúgy többet beszélnénk.
Zavar hogy új tüneteim vannak, és a nyomorult érzések most még mélyebbre löktek.
Zavar hogy kurvajó a konzulensem, óriási dolgot lehetne kihozni a dologból, de leblokkolok.
Zavar hogy azt mondja elbizonytalanítom, mert mégis úgy látja hogy van tehetségem és tudásom, de nem tud átlátni a gátjaimon.
Zavar hogy azt mondta, hogy a bocshogyélek stílusommal nehéz lesz bármire is jutni.
Zavar hogy nem tudom eldönteni mit akarok, az ordibálós pszichiáter nem ordibál, igaz hánytam a gyógyszerétől, szerinte nem attól, hanem magamtól, és attól hogy nem akarok meggyógyulni. Kaptam jókis Prozacot. A pszichofarmakológia úttöröjét, a csodaszert, ami egész amerikát megváltoztatta, kicséréli a személyiséget, 200ftos droghatás... Nem szedem. nem merem.. így vissza se mehetek az ordibálóshoz, de persze megmondani se merem, hogy ez nem oké..
Nem Zavar hogy ezen felbuzdulva, depresszió irodalom egyik remekművét olvasom, a Prozac országot. Mintha én írtam volna, azzal a kivétellel, hogy nem nyiszálom magam.. várom a végét, vajh csodát tesz-e vele a Prozi.
legalább a nap sütne. de tényleg
2010. április 17., szombat
Regresszió, avagy a sóska öl? na meg a ricsi
Szóval.. pszichó szerint az írás az én utam.. Ezzel kéne kezdeni valamit.. Hm mennyien szeretnék ezt ... nekem viszont a gondolat halovány lehelete sem rezzentette még meg ingerenciám semmi ilyesmire. Ami jön belőlem és intenzív az az irrealitásból születik. Nem tudok egyensúlyban tapasztalni, énképem nagyon lent van, ám a vágyak gondolatok, az irracionalitás magasságait súrolják, bár állítólag ez kell, hogy hatásos legyen a dolog, példakén József Attilára utalt. Ami jó történik azt csodának titulálom, bármi ami normális. ami nem jóaz.. meg az.
Csütörtökön sikerült még soha nem tapasztalt módon megélnem az irrealitást. A sztori egész hétköznapin kezdődött. Hazajöttem, ettem salátát, majd úgy gondoltam ezt kiegészítem némi sóska főzelékkel.. Az első falatot bekaptam. és ennyi... Hirtelen valami iszonyat keserűt éreztem a számban , majd azt hogy lebénul a nyelőcsövem, a gyomromat szétmarja valami, lassan esem össze, és elvesztem a tudatom.. A legutolsó a legfélelmetesebb.. Bezsibbad az agyam nem tudok gondolkodni, beszédem lelassult, bőgve ordítok tompul mindenem.. Fejben zárom az életem, nem értem mi történik velem.. Ordítok anyámnak hogy azonnal hívjon mentőt, és tudtam hogy meg fogok halni.. éreztem a meghalás folyamatát.. Igen. Bárki bármit mond normális vagyok.. és nem hallucináció volt, megéltem ezt ahogy volt. Kijött az ügyelet, vizsgáltak mérgezés gyanújával, semmi, vállrándítva mondták hogy ilyesmi nem létezik amiket mondok.. Vérnyomás 200felett. Csökkentő bekap, vegyen be egy xanaxot viszlát..
szégyelltem magam a jelenetért, de soha nem szoktam másokat belerángatni a rosszulléteimbe. Azért tettem mert tudtam amit érzek...
Jobb híján este feltárcsáztam szerencsétlen pszihónőt.. Hogy mi a franc történhetett.. Sírástól persze beszélni sem tudtam.. Beküldött reggelre a pszichiáterhez, a már említett ordibálós asztalcsapkodóshoz. Azt mondta nem érdekli a rosszullét arról ne beszéljek. Ordított, alázott, csapkodott... nőjek fel, hagyjam abba a nyávogást, másoknak rosszabb az élete stb. És szedjek Rivotrilt, de 3x minimum.. Na igen.. Mi is ez? Mintha mindennap hallanám a gyakhelyen, skizó és stb. kontextusban.. aztán informálodók olvasok . te jézusom.. nem én nem leszek egy gyógyszeres zombi, azontúl hogy nem kaptam választ a rosszullétemre.
Jártam már homeopata pszichinél, jobb híján hívom őt, a fenti sztorit ecsetelve.. Hm. Igen ő ezt érti, valószínűleg keserű íz hatására lehetett akár egy gyermekkori tudattalan élmény,amit anno valaha pánik kísért és ez újrajátszódott.. de akár lehetett előzőéletbeli újraélmény, (igen orvos mondta ezt) ami akár egy mérgezéses halált idézett fel..
Itt tartunk most. Nem nem vagyok jól. Nagyon megijedtem, soha nem történ velem ilyen.. tanácstalan vagyok, nem fogok , a börtönben ricsi nevű drogként bizniszelt szar agytompító tablettákat szedni... Hajni mi a fasz van veled? wake up call...
Csütörtökön sikerült még soha nem tapasztalt módon megélnem az irrealitást. A sztori egész hétköznapin kezdődött. Hazajöttem, ettem salátát, majd úgy gondoltam ezt kiegészítem némi sóska főzelékkel.. Az első falatot bekaptam. és ennyi... Hirtelen valami iszonyat keserűt éreztem a számban , majd azt hogy lebénul a nyelőcsövem, a gyomromat szétmarja valami, lassan esem össze, és elvesztem a tudatom.. A legutolsó a legfélelmetesebb.. Bezsibbad az agyam nem tudok gondolkodni, beszédem lelassult, bőgve ordítok tompul mindenem.. Fejben zárom az életem, nem értem mi történik velem.. Ordítok anyámnak hogy azonnal hívjon mentőt, és tudtam hogy meg fogok halni.. éreztem a meghalás folyamatát.. Igen. Bárki bármit mond normális vagyok.. és nem hallucináció volt, megéltem ezt ahogy volt. Kijött az ügyelet, vizsgáltak mérgezés gyanújával, semmi, vállrándítva mondták hogy ilyesmi nem létezik amiket mondok.. Vérnyomás 200felett. Csökkentő bekap, vegyen be egy xanaxot viszlát..
szégyelltem magam a jelenetért, de soha nem szoktam másokat belerángatni a rosszulléteimbe. Azért tettem mert tudtam amit érzek...
Jobb híján este feltárcsáztam szerencsétlen pszihónőt.. Hogy mi a franc történhetett.. Sírástól persze beszélni sem tudtam.. Beküldött reggelre a pszichiáterhez, a már említett ordibálós asztalcsapkodóshoz. Azt mondta nem érdekli a rosszullét arról ne beszéljek. Ordított, alázott, csapkodott... nőjek fel, hagyjam abba a nyávogást, másoknak rosszabb az élete stb. És szedjek Rivotrilt, de 3x minimum.. Na igen.. Mi is ez? Mintha mindennap hallanám a gyakhelyen, skizó és stb. kontextusban.. aztán informálodók olvasok . te jézusom.. nem én nem leszek egy gyógyszeres zombi, azontúl hogy nem kaptam választ a rosszullétemre.
Jártam már homeopata pszichinél, jobb híján hívom őt, a fenti sztorit ecsetelve.. Hm. Igen ő ezt érti, valószínűleg keserű íz hatására lehetett akár egy gyermekkori tudattalan élmény,amit anno valaha pánik kísért és ez újrajátszódott.. de akár lehetett előzőéletbeli újraélmény, (igen orvos mondta ezt) ami akár egy mérgezéses halált idézett fel..
Itt tartunk most. Nem nem vagyok jól. Nagyon megijedtem, soha nem történ velem ilyen.. tanácstalan vagyok, nem fogok , a börtönben ricsi nevű drogként bizniszelt szar agytompító tablettákat szedni... Hajni mi a fasz van veled? wake up call...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
