"ne hagyd ki életed legnagyobb lehetőségét"

~ hangzott az egyik mondat a számtalan telefonbeszélgetések egyike közül.. Váratlanul ért az ominózus hívás. Annyit tudtam hogy esküvőre fogok menni, ami tulajdonképpen emberré válásom folyamatának egyik lépcsőfoka. " nem mártanéni az orvosod? " Nem olvastad a herripottert? SOHASEM VOLTÁL MÉG ESKÜVŐN?" akkor te nem is vagy ember... hát ezért. A boldogság rózsaszín felhője ereszkedett rám, már akkor mikor megtudtam hogy részt vehetek a ceremóniám. Hisz számomra egy esküvő olyan beteljesült amerikai álom, mámor, virágok, csillogás ámulat ami hát ugye lételemem (lenne). Unokanővérem megtalálta az igazit úgy tűnik, ezt hivatalosan igazolni nem tudom hisz nem tartjuk a kapcsolatot. Mégis köpni nyelni nem tudtam, mikor azt mondta: Szeretném hogy te lennél a koszorúslányom.... Hogymi?? ööö... most elsüthetném azt a szar poént hogy : végigfutott rajtam a hideg a meleg, de tényleg végig. Másodperc leforgása alatt gondoltam át hogy van egy hetem hogy 50kilot fogyjak, vagy leszarom az egészet, mert ahhoz hogy állítólag jól érezzem magam, ugyanazokat a dolgokat kéne cselekednem, mint amúgy az önmagát elfogadó énem tenné. Természetesen visszakézből nemleges választ készültem adni... aztán mondta még gondolkozzam a dolgon... letettem a telefont és bőgtem bőgtem, mert persze hogy imádnám elvállalni, mennyország, dehát én..ugyan. Aztán mégis valami történt. azt gondoltam minden gátlásom ellenére csak azért is meg kell tennem... Gondoltam varratok egy ruhát amiben jól érzem magam majd, és megpróbálok túllépni minden félelmemen. A ruha elkészült.. nos borzaszóan éreztem magam benne.. Anyámék is borzasztónak találták. egy kimonó gésaruha lett belőle, pedig megterveztük csabával.. a divatrajzot .. hát nemsikerült. Esküvő előtti estét végigbőgtem, márpedig én nem megyek... Aztán áthívtuk a menyasszonyjelöltet, hogy mégis csináljon valamit... még szerencse hogy pszichológus. Aztán javaslatot tett a ruha elvágására, ami valóban sokat javított a helyzeten. Azt mondták ők levágják, nos éjszaka csöng a telefon hogy nem viszi a gép, akkor az esüvő napaján még irány vissza a varrónőhöz. Über kellemetlen, megcsinálja. Oké, így már mégis jobb. Aztán Nitus átváltoztatjuk szalonja felállt szobámban, s egy óra leforgása alatt a fejemet gyönyörűvé varázsolta, smink haj kifogástalan.. nem is én voltam! :D Ezúton is nagyon köszönöm a segítségét, hisz ez az egyetlen ami némi önbizalmat adott a nap folyamán. Aztán megérkeztünk a menyasszony házhoz, ahol unokabátyám, és hozzá csoportosult tipikus köcsög fiatal agytetető slepp fennhangos röhögéssel fogadtak. De nem.. már igyekszem felnevelni a sírvafakadó kisgyermekem, így mantrákat ismételgetve továbbléptem a dolgon, ám azért nővérének megemlítettem a kedves fogadtatást (gyors lelki támogatás reményében). A másik koszorúslány egy egyszerű nyári ruhában lépett színre, ekkor éreztem hogy nagyon túlértékeltem ezt az egész dolgot. Még szerencse hogy a versmondás lehetőségét már egy héttel előre áthárítottam rá, mert én biztos hogy nem.... ennek ellenére a rozmaringos alma árulás megmaradt nekem is. Nem gondoltam volna hogy ennyire poén dolog. Csak mész körbe, a sohasem látott rokonaid között, kapkodják a fejüket, nyúlnak a tálba, és dobálják a kétezreseket, tömködik a rengeteg lét :D Valósággal megrészegít a pénzkeresés ezen módjának érzése..és a hirtelen jött gazdagság mámora, tudván azt hogy ez állítólag a mi pénzünk, ám később "természetesen" jótékonyan felajánlottuk a keresett összeget a házaspár számára... Eztán de lehet már ezelőtt jön oda X : Neked ki a kísérőd? Hogy miiiim??? Naneeee . á nekem olyan nincs. De nem kell... de de van nyugi.. m egkérdezem... Naaa most rohanok haza.. nemáár. Aztán herri a kiröhögős unokabátyám odavezet Olivérhez, a nálam két évvel fiatalabb meglehetősen érdekes egykori áltis társamhoz. Órisási. Helo, heló. Igazi kényszerpárosítás, amitől megőrülök, mert nyilván ő is utálta hogy a párom.. Sebaj. Főleg hogy sztem 2x magasabb mint én, ezért a nagy vonuláskor kábé két ujjal kapaszkodtam az ingjébe, mert az átkarolás mint olyan az meglehetősen sok lett volna számomra, kiráz a hideg az ilyen kényszerintimitásoktól..nekem ez nem megy. még annál se akiket szeretek, nemhogy így...bloáh. Szerencsére közel voltak az érintett épületek, ennek ellenére a kaputól kilépéskor muszáj volt elkezdenem szórakoztatni magam hogy élvezhető legyen az egész. Szóval Viktorral vonulok épp, és a világ egyik legjobb esküvőjére igyekszünk.. igyekeztem beleélni magam ebbe minél gyorsabban, aztán jöttek az igazi falusi útelkötők, sütivárók, röhögők... az mókás volt, falusi dívának érezhettem magam.(hápf) Megérkeztünk a tanácsteremhez, vagy miaz... Egyszer voltam egy "csak" ilyen esküvőn, már akkor maradandó nyomot hagytak bennem az anyakönyvezető szavai miszerint: " kívánom hogy szerelmetek minél előbb átalakuljon szeretetté" pfpf... tudodkinek kívánd. Szóval látszik nem nagy távolság a két település között, hisz az itteni illetékes szövege is ilyen szinten sokkolt, azontúl hogy először csendben végighallgattunk egy gyászinduló hangulatú zeneszámot, mozdulatlanul, ezt követően pedig félórát beszélt , de amit fel nem fogok hogy miért kell valaki élete legjobb napját elcseszni .. blalbalba" és tisztaszívből sajnálom hogy nemrégiben elhunyt dárga nagypapád.. bácsi már nem lehet köztünk, és nem láthatja ezt a ....." mééért ??Miéért? kell megríkatni a népet! szóval kikészítenek. huh. Márcsak pár lépés a templom, itt kijött a pap előre leadni az instrukciókat, majd egysoros vonalban követtük az asszonyt s legényt, VIP helyünket elfoglalva első sorból követhettük a rendkívüli esemény folyását, nekünk háttal mindenki. Itt már azért reménykedtem hogy háátha... történik valami amerikai filmet idéző, dee NEM! A pap lenyomott egy komplett szentmisét. Felidegesített az a sok csőlátás hülyeség, ezért ismét szórakoztatni kezdtem magam. Imádtam hogy az utcáról is csak úgy beültek emberek.. vicces. Meg azis hogy folyton azt hajtogatta: Boldog, Buldogtalanság. Anyám mondta hogy látta hogy röhögök..magamban ott elöl. naná. Kerestem megértő tekinteteket, de csak a tanú röhögött végig rajtam kívül, valami hülye gyerek volt, bepálinkázva, de ő is háttal. Végül meglepetésként felcsendült egy kórus a semmiből, persze az sem Gospel... hanem egy meglehetősen hamiskás egyveleg. De kedves volt tőlük! Aztán vonulás az étterembe. még egy útelkötés.. ez már lejárt poén A vőfély, vagyis aki közhely poénokat harsog megállás nélkül rímbe szedve már kissé untatott. Főleg hogy ásós attila pacsirta volt a megasztárból (igazából nem). de több celeb is feltünt ezen a kis esküvőn. Érkezésemkor sorban vártak bemutatkozásra közel vagy távoli rokonok, már az elsőnél elvesztettem a fonalat hogy ki kinek a kije. Nemszámít. Ja a legcikibb hogy bemutatkoztam a vőlegénynek is, merthát nem túl jó az arcmemóriám, meg különben is 2x ha láttam...haha. "Igen már találkoztunk" jajóó... meg Mikor valaki tizedjére sütötte el azt hogy: íííííjeen kicsike voltál még amikor utoljára láttalak... akkor bájolgási kedvem kezdett alábbhagyni. Egyedül Espont Attillának bocsátom meg aki akkor még józanon, jött ismerkedni, mint nagypapám, testvérének gyermeke. gyorsan kiderült hogy szocmunkát végzett ő is, ezért imádott... majd a buli hátralévő részét kizárólag az ő társaságában töltöttem. Étterembe érkezésemkor ismét frusztrált, hogy sorba kell állni a kajáért, és szedni magunknak.. miféle megoldás ez. Aztán nem tehettem jobbat, mint az előttem lévő borosüveget megragadtam , és citromos gösserrel nekiláttam a gyors tudatmódosulásnak, hogy valahogyan kibírjam a továbbiakat. 1,5 üveg bor két üveg sör elkortyolgatása után is ugyanúgy ültem helyemen, ekkor huppant mellém S.Attila szocmunkás rokon, aki nem mellesleg Gyurcsány imitátorként operálhatna. Akkor a celebeket sorban : Herri ugye ( az unokabáty, aki Nit szerint vörössége miatt a hercegre hajaz) Gy.Ferenc (hazánk miniszterelnöke) , Vőfély, kinek neve ismeretlen (Ásósattilapacsirta Megasztár) továbbá Sinead O Connor aki kopaszságával volt képes azonosulni. Voltak vicces dolgok de szerintem legyen ennyi elég. Talán még az elmaradhatatlan képek

Celebek:

Keress meg!