Blogom

öfuh de rég írtam már ide..

Annyira leszívja az energiámat ez az egész, hogy...pedig mindig eltervezem, pörög a fejemben a mondanivaló, de annyira szomorú leszek nap végére, hogy inkább nem... Fákk gyerekjóléti. Utálom az egészet mint a szart. Ja igen. szóval gyakorlaton vagyok. immáron harmadik hete..

Ehhez tartozik egy szeminárium ahol kapunk némi pszichológiai támaszt, meg egy másik ahol, szociálpolitikai okoskodást. Az előző igencsak szükséges. ma voltam én pszichomnál, már nagyon kellett a bőgés panaszkodás. túl mélyre engedem én ezeket a jólétiseket, és személyes sértésnek veszem a viselkedésüket. Dehát bazz.. Mit várnék.

Azt vártam hogy komoly érett tapasztalt személyiségű emberek fognak engem minden bölcsességre tanítani, lelkesen magyarázni... deeee eez ami itt megy... Én nem bírom...

mindegyik csaj harminc alatti, és egésznap dumálnak, vihorásznak, iwiweznek, fészbukoznak, parfümöznek, műkörmöznek... és tervezik, nagy rákészülödéssel hogy naahvajon mit ebédeljenek, rendeljenek, vegyenek aznap, mint fő esemény. amit sose fogok megérteni, mert én nem vagyok ilyen naaahh üljünk le és akkor 3fogásos menü. jóóómindegy bár ez lenne a legkevesebb.. de le se szarnak, átnéznek rajtam, leültetnek a sarokba mint egy szar darabot, elém basznak egy-kettő tíz akták, már többezer oldalt elolvastam, rohadtul unom, és nem történik semmi...

és a többiek mesélik a tökjó dolgokat, vágyakozva nézegetek a ruhaguberáló kliensek között, bárcsak velük dumálhatnék , nekik segíthetnék.... vagy bármit. akármit.. najó ma nagykegyesen, írhattam valami irattári lezárást két sort. de azt is csak azért, mert megmondtam hogy a suliból igencsak csesztetnek hogy valamit kéne csinálnom már ott.... és persze legyek határozott , szorongásmentes magabiztos, kezdeményező, kikényszerítő, miközben az órát bámulom, hogy teljen már az időő, mer az elfojtott indulataim kikívánkoznak...