Blogom

Most elég nehéz.. úgyhogy írnom kell... a mérhetetlen bánat szorongat, annak ellenére hogy mennyire vártam a hétvégét.. és pénteken be sem kellett mennem.. lehetett volna ennél szebb egy hétvége jelen viszonylatokban? nem nagyon.. Aztán Budapesten tartózkodásom utolsó órájában hideg zuhanyt kaptam. Nagy vidáman, jókedvűen mosolyogva, viktoros angol újsággal kezemben caplattam fel a rózsadomb hetente elátkozott emelkedőjén pszihóhoz. Lement a szokásos, lemez, megtűzdelve pár olyan kijelentéssel, megmutatással, ami megerősíthette már bizonyára régóta benne motoszkáló döntését, és azt hogy ez a Hajni mosolyogva mutogat nekem olyan dolgokat, ami 1,5 év után is pontosan ugyanazt jelenti mint mikor ide belépett, hogy mennyire utálja magát. Ami ugye az ő szakmájában némiképp talán eredménytelenség lehet.

Aztán hangsúly váltás, hangerő csökkentés, testhelyzet változtatás következett nála.. Ajjajj... itt valami gáz lesz. Ismerlek én már titeket.. Hát igen.. "úgy gondolom hogy szüneteltessük a kapcsolatunkat" háhá.. és hogy tudtam hogy ez fog jönni, válaszoltam ezt hangosan kimondva..

Ez igen szomorú, de már ismerős érzés... mintha csak dezsávüm lenne, a 2. psziho aki ezt mondja, és a harmadik aki lemond rólam.. ijesztő hogy ennyire nehéz eset vagyok, eddig ez valahogy ennyire még nem tudatosult bennem.. csak az rossz hogy ezekkel éveket töltök, és részesévé válnak életemnek. Ragaszkodok hozzájuk.. Mint egy szakítás. bár az nem tudom milyen, de ilyennek képzelem..

Jószar ez... "Hajni maga mindent megért ésszel, sokmindent tud, és sokmindennel tiszában van, de túl nagy az ellenállás.. úgy tűnik még nem érett meg a változásra. maga csak a csodákban hisz.. varázsolni akar"

hmm..

"naamondja...én meg ismerem ezt a szájbiggyesztést.."

nos.. van benne valami... az utóbbi időben semmit nem csináltam amit kért, amiben megegyeztünk, mert valahogy nem láttam értelmét, szükségét, pedig nem nagy dolgok.. és ekkor bekattan a szeminárium, miszerint, bármennyire is akarunk segíteni, ha azt a kliens nem tudja hasznosítani, akkor el kell fogadunk hogy vannak nyomorult élethelyzetek, amiket egyszerűen muszáj neki megélnie.. a folytatás meg vagy hepiend, vagy kitudja... állítólag bölccsé tesz. Úgyhogy most élem a nyomorult élethelyzetem,
melyből mesteri bölcsességgel fogok kikerülni, mindenféle varázslat nélkül.... ígylegyen

Viszont ujra fogok akupunktúrára járni. szeretné ha abba beleadná mindenem.. és elkötelezném magam. MEglátjuk.. Nem sértésnek kéne megélnem, mert nem róla szól.. és szakmailag tényleg értem az egészet, és tudom h nekem lesz jobb..dee akkor is rohadtul fáj és csak bőgök. Persze mehetek hozzá még bármikor ő ott lesz (maradjunk barátok) pf.. najó nem.. meg megyek is még.. de az akkor sem olyan. Kinek lenne kedve így.. kérdeztem én... Na mindegy.. most kéthétig semmi szakember, csak a nyomorultéletélés, hátha.. majd átkattan valami, megszűnik az ellenállás, megszeretem magam, sajnálom.. a csodáimat nem adom.