Egyév

Amikor hirtelen rámtör az ilyen, félelmetes magány érzet..ami furamód, azután szokott, hogy találkozunk, és tökjó, móka kacagás pusztulás, és hazaérek... és minden olyan félelmetes... és ilyenkor jön a nosztalgiázás, valamiféle biztonság keresés... és stabilitás, mint másnak a rasszizmus, ámde akkor én még a jobb megoldást választom..a mi volt egy évvel ezelőtt..

szóval pontosan ma van egy éve, hogy fellángolt a projekció csillagporos álomegén mérhetetlen Viktoros szerelmem, természetesen visszaidéztem a pillanatot, és az érzést.. mára már majdnemhogy fapofával, kialudt lánggal abszolút takarékon nézem a megindító bizonyítékot, és csak az emlékek derengetnek valamit.. talán, ennyi kellett a dolog lecsengéséhez, ámde ha nem lettek volna a megélt érzések, attól tartok , most is álomképzeteim illúzióalanyaként tökéletesen funkcionálna.. és egykis emlék akkor magamnak... s hogy kinőttem-e már ezt? még tapasztalni kell bárhogyis.