Blogom

Karácsonykor kezdődött ez a nyavaja, azt hittem könnyen múlik, és a tünetek fokozatosan át transzferálódtak.. votl hurutos, mostmár száraz, de torok kaparós, hányingerig köhögős..De hálát adok az univerzumnak hogy ma lehetőségem nyílt végre orvoshoz menni, mégpedig magánhoz, remélem jól diagnosztizált, és talán meggyógyulok.. Talán nem tett jót a tegnap, visszagondolva a szívem nem tudom melegség tölti-e el, de a szánalom igen magasan kvalifikált formájában nyilvánultam meg, mikor minden aznap elkövetett hibám egy csúcspontban csattanóként összpontosult...

szóval azért hideg volt, az eső szakadt.. nem vittem esernyőt, a tagadás egy formája.. nem nem fog esni. Kapucnim természetesen nincs, sapka..meg pffff . ez egy.. aztán nekilendültem Szentendre városának, havi egy alkalommal meg teszem ezt, könyvtár dm, kajzi, gimis évek emlékek.. Szóval DM ! Imádom a papírszatyrot, az olyan amerika, bele mindent.. az eső szakadt, nem baj, átázhat?? Á dehogy.. Aztán valahogy önkivületi állapotban eljutottam a komping, hajamról folyt az eső, közben vacogtam, szatyromat emeltem, füle szakad, kenyér esik ki... igen.. röhögök pusztulok, mit tehetnék kínomat leplezem, nem voltam egyedül, ott volt falusi Oxána, és Eta aki osztotta keményen az észt, oxi előkapta a munkás gatyáját a szatyrából vicc kettő, hogy segítségemre siessen, egy spáros nejlonnal, majd a komp lódult egyet, akkor majdnem pofára esés, akkor a kenyér majdnem kiesik, a fejem ázik. a börleszk netovábbja.. istenem , kéész az ez az egész.