Blogom

Időnként elég jókat derülök magamon magamban, ilyenkor már fejben elkezdem írni a sztorit, ami persze sohasem kerül ide be, de még papírra se vetődik. Fáradt vagyok nagyon, a vulnerabilitásom nehézzé teszi a majd 8órás gyakorlati időt plusz 4-5óra utazást pernap. De még vagyok.. Lassan május, meg egy tavaszi szünet is.

Tompaságom enyhítésére, de lehet hogy inkább következményeként, vagy a zsenge tavaszi szellő hatására, gyors álmodozásba kezdtem, de inkább koncentráltan a valóság megváltoztatását idéztem elő, mialatt a megyeri hídon a bágyadt lámpafényáradatban az esti hatos, sárga volánnal az aszfalton araszolva, tartottunk a monostori komp irányába, közben röhögtem magamban,de félálomban homályos képekkel máris ott voltam , egy igazi Ö meriken taxiban, miközben hasítottunk bele a nyujorki éjszakába, Brooklyn Bridgen át szelve bizsergető tavasznyári levegőt.. Annyira be voltam lassulva, hogy hitelesen odahallucináltam magam ezen flesselve. Megjegyzem mennyország volt. Drogok nélkül is elszórakoztatom magam.


Aztán miután felocsúdtam a Szentendre táblára, váltottam az élet értelme témára. Nem szrtam új spanyolviaszt, a konklúzió változatlan.. Valami itt nem stimmel a világban. Hiszen ha a kiinduló pont az, hogy az élet célja,az egyéni spirituális fejlődés, ami ugye elég sokmindent foglal magában.. de legyen ez. Akkor ez a dinamika valahol nagyon leragad, megtorpan, döcögős, ha az életünk nagy részét egy 8 órás munkaidő teszi ki, persze akkor nem ha ez a munka álmaink vágya tárgya, szívesen tesszük, jól érezzük magunkat, és szinte hobbiból műveljük. de ha jól sejtem az emberiség igen csekély hányada áll jelenleg így.. Na de akkor van munkánk, és azért van munkánk, hogy enni tudjunk, netán egykét ruhát venni, meg megfürdeni , AHHOZ hogy tudjuk végezni azt a nyomorult 8órás munkát.. Micsoda irreálisan nevetséges körforgás.. elkell ide a valami kétezertizenkettő, jézuseljövetel, pozitív energia, bolygók együttállása, földcsuszamlás, égindulás földcsuszamlás.. Persze sarkítok, meg lehet csak én látom így, nyilván akinek van társasági, szerelmi, ésegyáltalán élete, az nem gondolja így. Az én világomban egyelőre ez van.