Akkor szépen sorba(n)
Elkezdődött a suli meg a gyakorlat, persze utolsó év felé derülget ki hogy mik is azok az orientációs tárgyak, meg hogy rohadtul hiányoznak.. Nem beszélve a Társpolitika II. szemináriumról amiről egy éve majdnem hogy szószerint elrohantam.. Lakner (Zoltán) tartja :D Aki néz m1et tán ismeri.
Szóval vicces figura most is meg akkor is, csak épp ezért mert fiatal, nemi identitását illetőleg egy kérdöjel, zhba szmájlikat rajzol, mert ő bizony szereti a "csopiját".. szóval egyénisége abszolút szórakoztatott, dee ennek ellenére követel, referálás keményen, és vágja a politológiáját. Szóval jobb híján neki futottam most is, ismét egy szavát sem értettem, s nem azért mert raccsol :) bevállaltam a kötelező referátumot májusra, és majd JÓL hiányzok aznap. Ez a tervem. mert muszáj meglennie a tárgynak..
Aztán a gyakorlat. Hova is jársz? Kérem én: Az ébredések alapítvány, közösségi pszichiátria nappali kórházába..
Kifejezetten jól éreztem magam ,a két nap alatt , aztán még lesz is időm májusig.. Szóval úgy tűnik itt megtalálom a számításom. Jóarcok a "betegek", gyógyultak, nagyon bírom őket. Intéztek egy cigizős beszélgetést egy gyógyult bácsival aki anno Jézusnak képzelte magát, és UFok is jártak a 8kerben. Nagyon nagy arc volt amúgy..Azt mondta akkor legalább boldog volt... Szóval izgalmas lesz, lazaság van, mehetek ide oda, nincsenek nagy kényszerek, korlátok. Jókis bandának ígérkezik.
2hete örlődök nagyon keményen, mindig elmondom hogy nem bírom, én ezt már nem.. De úgy tűnik nekem, bárhova lépek a sakktáblán, az csak szar lehet. Vártam végre a szombatot, mert szorongató a heti 5 eljárás, de már reggel megtalált ez a fájó bódulat,itthoni sírás stb.. Nagyon kemény. Ha az érzelmi terrort jobban szankcionálnák, akkor valószínű most nem dilemmáznék annyira. Nehéz ez.. mindennap, állítólag felnőttfejjel hallgatni már 22 éve ugyanazt a szennylemezt, hogy még a kaja is kár belém, (mindezt azért mert felvetettem hogy újabb édesítőt kéne vennünk) és hogy az öcsém miattam bukik meg az iskolában, mert én egy olyan szemét vagyok aki nem akar segíteni, és különben is.. És hiába egyszerűen hiába tudatosítom, hogy nem nekem szól, nem velem van a baj, az ő agya nincs rendben. Megbocsátani csak messziről lehet, a traumatizált helyzet fennállása nélkül.. Hallgatni az öcsém zokogását, a kegyetlen ordítást, aztán plusz még erre egy részeg hazatámolygást..
Mit csinálna más? Már rég nem lenne itt.. de én képtelennek érzem magam az együttélésre másokkal. Pont ezért, ha másokkal kell közösen bármit, az csak rossz lehet.. ha megszólnak bármiért, beleszólnak korlátok, szabályok... megfelelés, szorongás.. CSak egyedül tudok lenni, ha szabad vagyok terror nélkül. Megnéztem egy magánkolinak hirdetett albérletet, blaha után, félelmetes lépcsőház, már akkor menekültem volna, aztán mini szoba, amiben egy wc, és zuhanyzónak nem nevezhető valami. 40ezerért. Biztos hogy szenvednék itt is, mert rettegek a lehet hogy nem létező magánytól, hiába vagyok sok emberrel egy nap, de valami félelmetes magány ott abban a szobában, még félelmetesebbé változna, ami akár még rosszabb is lehet az itthoni érzelmi terrornál... Meg persze nem is tudnám fizetni. bármit lépnék, rossz lenne... Ez jár az agyamban, aztán persze megzabálok egy fél tábla csokit, meg valami szénhidrátot gyorsan, hogy legalább félóráig elbódítson az undorító cukorkóma. Aztán a nagy egészséges elhatározás 1244546362 meglepő módon befuccsol.
Elkezdődött a suli meg a gyakorlat, persze utolsó év felé derülget ki hogy mik is azok az orientációs tárgyak, meg hogy rohadtul hiányoznak.. Nem beszélve a Társpolitika II. szemináriumról amiről egy éve majdnem hogy szószerint elrohantam.. Lakner (Zoltán) tartja :D Aki néz m1et tán ismeri.
Szóval vicces figura most is meg akkor is, csak épp ezért mert fiatal, nemi identitását illetőleg egy kérdöjel, zhba szmájlikat rajzol, mert ő bizony szereti a "csopiját".. szóval egyénisége abszolút szórakoztatott, dee ennek ellenére követel, referálás keményen, és vágja a politológiáját. Szóval jobb híján neki futottam most is, ismét egy szavát sem értettem, s nem azért mert raccsol :) bevállaltam a kötelező referátumot májusra, és majd JÓL hiányzok aznap. Ez a tervem. mert muszáj meglennie a tárgynak..
Aztán a gyakorlat. Hova is jársz? Kérem én: Az ébredések alapítvány, közösségi pszichiátria nappali kórházába..
Kifejezetten jól éreztem magam ,a két nap alatt , aztán még lesz is időm májusig.. Szóval úgy tűnik itt megtalálom a számításom. Jóarcok a "betegek", gyógyultak, nagyon bírom őket. Intéztek egy cigizős beszélgetést egy gyógyult bácsival aki anno Jézusnak képzelte magát, és UFok is jártak a 8kerben. Nagyon nagy arc volt amúgy..Azt mondta akkor legalább boldog volt... Szóval izgalmas lesz, lazaság van, mehetek ide oda, nincsenek nagy kényszerek, korlátok. Jókis bandának ígérkezik.
2hete örlődök nagyon keményen, mindig elmondom hogy nem bírom, én ezt már nem.. De úgy tűnik nekem, bárhova lépek a sakktáblán, az csak szar lehet. Vártam végre a szombatot, mert szorongató a heti 5 eljárás, de már reggel megtalált ez a fájó bódulat,itthoni sírás stb.. Nagyon kemény. Ha az érzelmi terrort jobban szankcionálnák, akkor valószínű most nem dilemmáznék annyira. Nehéz ez.. mindennap, állítólag felnőttfejjel hallgatni már 22 éve ugyanazt a szennylemezt, hogy még a kaja is kár belém, (mindezt azért mert felvetettem hogy újabb édesítőt kéne vennünk) és hogy az öcsém miattam bukik meg az iskolában, mert én egy olyan szemét vagyok aki nem akar segíteni, és különben is.. És hiába egyszerűen hiába tudatosítom, hogy nem nekem szól, nem velem van a baj, az ő agya nincs rendben. Megbocsátani csak messziről lehet, a traumatizált helyzet fennállása nélkül.. Hallgatni az öcsém zokogását, a kegyetlen ordítást, aztán plusz még erre egy részeg hazatámolygást..
Mit csinálna más? Már rég nem lenne itt.. de én képtelennek érzem magam az együttélésre másokkal. Pont ezért, ha másokkal kell közösen bármit, az csak rossz lehet.. ha megszólnak bármiért, beleszólnak korlátok, szabályok... megfelelés, szorongás.. CSak egyedül tudok lenni, ha szabad vagyok terror nélkül. Megnéztem egy magánkolinak hirdetett albérletet, blaha után, félelmetes lépcsőház, már akkor menekültem volna, aztán mini szoba, amiben egy wc, és zuhanyzónak nem nevezhető valami. 40ezerért. Biztos hogy szenvednék itt is, mert rettegek a lehet hogy nem létező magánytól, hiába vagyok sok emberrel egy nap, de valami félelmetes magány ott abban a szobában, még félelmetesebbé változna, ami akár még rosszabb is lehet az itthoni érzelmi terrornál... Meg persze nem is tudnám fizetni. bármit lépnék, rossz lenne... Ez jár az agyamban, aztán persze megzabálok egy fél tábla csokit, meg valami szénhidrátot gyorsan, hogy legalább félóráig elbódítson az undorító cukorkóma. Aztán a nagy egészséges elhatározás 1244546362 meglepő módon befuccsol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése