összegzés

Kezdődött úgy, hogy utolsó emlékem az, hogy Csabáéknál Rozsdás Tróólert nézünk, (azis lehet hogy semmi ) karácsonyi hangulatom nincs és nem is volt ez évben.. kicsit félelmetes, és olyan furcsa, aztán még Nitusék, ajándék , no meg egy kis reszkessetek betörők, s utána se kép se hang...

ez mégfélelmetesebb ha jól számolom ennek már 4 napja, kicsit fájt a torkom köhögtem, aztán olyan hagyjatokbékén hangulatom, majd valahogy hajnal lett, de túl korán, akkor már gyanus volt a dolog, aztán alvás , jött a láz, egynapig azthittem nemtudom mivan, aztán sorba mindenki dölt ki, szurik mindenkinek, (nekemn em) azt hittem itt a vég.. aztán programoztam mélytudatomat a gyors gyógyulásra, s másnap mintha misem történt volna frissen ébredtem.. azért ezis para kicsit, azonnal nekivágtam a falunak, de nem voltam magamnál.. nem is értem miért, csak úgy.. simán hülyevagyok, kellettnekem, hazajöttem újra kis láz, megint eltelt egy nap tán kettő.. már láz nincs de azért közérzetem nem overál... összefolyik minden, semmihez sincs kedvem, bekkatanás érzés, nem bírok már itthon ülniii, összefolyik minden, és lehet hogy holnap újra felkerekedek egészen a CBA-ig

És akkor újév.. keményen visszakellett ám olvasnom a történelemben, s eljutnom az eredményhez, miszerint ez a 4. gálvölgyisós itthoni szilveszerem immáron.. tehát 4éve van ez a nemtudom milyen állapot nálam, de most megint érzem a változás szelét, és nem a január miatt..kacc
Szilveszter abszolúút nem hat már meg, olyannyira nem, hogy tán még inni se fogok.. ez a December mintha nem is lett volna, ez a betegség meg elhomályosította elmémet, az itthonlét csak rátesz.. mintha felkéne ébredni egy rémálomból, el se hiszem hogy ez a valóságom..majd 4én a vizsgán, mikor újra Budapest levegője csiklandozza orromat, talán felébredek! A városi levegő szabaddá tesz....