Árvíz memoár

részletekben.. ( a kedvedért)

ez a nap is a depresszió unott, és kényszerű fáradtságával indult. Órákkal később indultam neki a proletár kis falunk legnagyobb centrális bevásárlóközpontjába vezető útnak hogy kicsit másabb, de ugyanolyan kényszeres viselkedési formával enyhítsek a mai nap létezésének terhén, s céltalan vásároljak, ezt-azt, mindent semmit, ha kell ha nem.

Ekkor ért a telefonhívás, melyben felmenőm figyelmeztet, arra hogy szobámnak mind a 6 négyzetmétere idegen fennhatóság alá kerül enapon. NA ne.. Persze az elején még tagad az ember, igyekszik kizárni tudatából a nem kívánt esemény bekövetkeztét.. De nem blöffölt, csak egy napot tévedett..

Egyfolytában pörgetem a 4 évvel ezelőtti képeket. Nincs mit tenni ha az ember lánya a Tanúban látott "gátőri" de ha szégyelled akár árvízvédelmi szakember létformába születik, és örülj hogy van ingyen fedél a fejed felett szolgálati lakásban élhet, s az irodahelyiség autonóm használatát élvezheti, kiharcolt kegyesség árán. Szóval árvíz van, és én a sziget izolált lakója vagyok.

Holnap érkezik F. 4 éve is ő volt, de még szoknom kell hogy az életemre törnek. Nehezen viselek bármi nemű, jellegű, mértékű, változást, és bizonytalanságot. Nehezen viselem ha személyes teremet ilyen durván megerőszakolják. Apám egyből felajánlja a szobáját, de ez cseppet sem vígasztal. Egy konszolidáltabb hajléktalanszálló ez a tér, ahova a hétköznapokba sem lépek be. Nem ítélkezem, mert értem a lélektanát, én is hajlok efelé, de sajnálattal állapítom meg, hogy egyre lejjebb, és lejjebb csúszik a trsdalmi ranglétrán. Neki megteszi a garázsban berendezett élettér, bár ez most nekem kedvez.. Nincs mit tennem, könnyek között állok neki a takarítsáank, de a végeredményt látva, nem sokat változott a helyzet.

Megérkezett F. és csapata.....